"SZEVASZTOK" Hommage á Horváth Gábor

Ez a kép sem tetszeni, sem pedig elismerést kiváltani nem akar. Műveim sorába beilleszkedni pedig végképp nem. Egy dologra hivatott csak, megformálni az én személyes búcsúmat Gábortól.
Mindig szerettem elidőzni képeinek peremvidékén. Ott, ahol a vakkeret papírral leragasztott oldala találkozik a festménnyel. Ezen a pici élen anyagból és szenvedélyből íródott egy vékony plasztikus réteg. Ott ahol a gesztus megállt, az anyag még öntörvényűen mozdult egy picit. Gábor kontrollált véletlenjeinek visszhangja, ha úgy tetszik ujjlenyomata. Ha figyelmesen végigutazunk rajta, sokszor elárul titkokat. Korábbi gondolatok, felülbírált színek, rétegek keverednek ebben a figyelem és a lényeges dolgok határát jelző vonalban.
Egyszer ki akartam próbálni milyen úgy festeni, ahogy Ő tette. A pontos technikáját - mint ahogy senki - én sem ismerem, de a lényeget mégis megpróbáltam átélni. Nézni, ahogy az egyik réteg elfedi, majd itt-ott feltépi a másikat, ahogy új szövetté szervesülnek, ritmussá, akkorddá nemesülnek. Teljesen belefeledkeztem és lassan leereszkedett rám az a kegyelmi állapot, amit olyan nehéz megkapni és amit azt hiszem Ő rendre ismert: játszottam és teremtettem egyszerre. Nehéz volt a következő lépés, lefesteni az egészet fehérre, csak azt a kis peremvidéket meghagyni ott a széleken.
Ennyi már elég is lehetne, de még szerettem volna megemlékezni egy pillanatról. Mikor első alkalommal fotóztuk a képeit, a munka végeztével, már nem is tudom miért, ránéztem a 06061 című képéről általa készített reprodukcióra és talán a rossz fókuszálásnak köszönhetően megláttam azt amit még soha senki nem vett észre. Őt, ahogy a kép fölé hajolva fotózza azt. Ennek a pillanatnak felidézésére került kedvenc raszteres önportréja halványan a fehér felületre. Nekem így teljes ez a privát szertartás.

a mű címe: "szevasztok"
méret: 60x 60 cm
felhasznált anyagok: Kisimrés vakkeret, vászon, enyves ragasztó, gesso, akril, lakk spray
készült: 2010- 11 Budapest