2010. május 20., csütörtök

2010. május 13., csütörtök

Hungarikonok

Tegnap Bécsben voltam, Kárpáti Tamás szubjektejeinek harmadik bemutatóján ezúttal a Collegium Hungaricumban. A kiállítást Jiří Menzel és Szabó István Oscar- díjas filmrendezők nyitották meg. Dr. Méhes Márton, az intézet igazgatójának köszöntőjét követően, Menzel odasétált a mikrofonhoz, majd miután azt nem érte fel, az ebből támadt apró kavarodást kihasználva, átsétált az alacsonyabbhoz és annyit mondott anyanyelvén: "Ausztriában vagyunk, egy magyar helyen, én cseh vagyok, már csak a császár hiányzik". Ezt követően szerényen hátralépett, átadva a helyet Szabó Istvánnak, aki először németül, majd kicsit talán kevesebbet magyarul beszélt a kreativitásról, végül Menzel karon ragadta őt és eltűntek a tömegben.
Tanulságos volt.

2010. május 10., hétfő

2010. május 6., csütörtök

Koller- díj



Az idén a Magyar Művészeti Akadémia nekem ítélte a Koller- díjat, amit Koller György tiszteletére és emlékére, özvegye Koller Edit alapított 1997- ben. Koller Györgyről Magyarország legrégebben működő kereskedelmi galériájának megalapítójáról itt olvashatnak többet.

2010. május 4., kedd

Ma felmondtam a műtermem bérlését a házunkban

Úgy érzem kihoztam mindent, amit ebből a helyzetből lehetett. A korábban oly vonzó helyzet, hogy szinte otthon dolgozhatok, most valahogy terhes lett. Elegem lett az egyedüllétből, a monoton rutinból, de a drága de legalább kicsi konstrukció is elveszítette vonzerejét :-). Ki kell mozdulnom. Így hát anélkül, hogy lenne hová mennem a két hónapos felmondási idő után, belevágtam. Legalább motivált leszek a keresésben. A döntésben sokat segített LKO barátom, akivel már régóta beszélgetünk róla, hogy egyszer összeköltözhetnénk egy közös műterembe. Az ACB Galériában, Kis Róka Csabi lelkesítő beszédét hallgattuk mind a ketten a közös műtermekről amikor megérett bennem az elhatározás. Költözünk! Lilla azonnal igent mondott és bónuszként Janó is hozzánk csapódott. Szuper!!! Ha a sors és Stúdió is kegyes lesz hozzánk, akkor a Rottenbiller utca lesz az első állomásunk.

Búcsúzóul, nekifogtam a legnagyobb kép megfestésének, amit ebben a műteremben még meg lehet csinálni. A vászon faltól falig és a padlótól a mennyezetig ér. Az ajtón csak egy bizonyos szögben fér ki és éppen elfér minden kanyarban. Nem marad bennem hiányérzet, mikor itthagyom ezt a kis helyiséget.