Úgy érzem kihoztam mindent, amit ebből a helyzetből lehetett. A korábban oly vonzó helyzet, hogy szinte otthon dolgozhatok, most valahogy terhes lett. Elegem lett az egyedüllétből, a monoton rutinból, de a drága de legalább kicsi konstrukció is elveszítette vonzerejét :-). Ki kell mozdulnom. Így hát anélkül, hogy lenne hová mennem a két hónapos felmondási idő után, belevágtam. Legalább motivált leszek a keresésben. A döntésben sokat segített LKO barátom, akivel már régóta beszélgetünk róla, hogy egyszer összeköltözhetnénk egy közös műterembe. Az ACB Galériában, Kis Róka Csabi lelkesítő beszédét hallgattuk mind a ketten a közös műtermekről amikor megérett bennem az elhatározás. Költözünk! Lilla azonnal igent mondott és bónuszként Janó is hozzánk csapódott. Szuper!!! Ha a sors és Stúdió is kegyes lesz hozzánk, akkor a Rottenbiller utca lesz az első állomásunk.
Búcsúzóul, nekifogtam a legnagyobb kép megfestésének, amit ebben a műteremben még meg lehet csinálni. A vászon faltól falig és a padlótól a mennyezetig ér. Az ajtón csak egy bizonyos szögben fér ki és éppen elfér minden kanyarban. Nem marad bennem hiányérzet, mikor itthagyom ezt a kis helyiséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése