
Ma este a budapesti Knoll Galériában a Magaslesek című kortárs képzőművészeti kiállításhoz szimpózium csatlakozik, melynek középpontjában a szószék áll. A budapesti Knoll Galériához a Magaslesek című kortárs képzőművészeti kiállításhoz ma szimpózium csatlakozik, mely többek között a szószékkel, az emelvénnyel foglalkozik. A szimpózium a The Corporation csoport Úrhajó projektjéhez kapcsolódó prezentációval zárul, amely az emelvény (szószék) vallási-spirituális funkcióját emeli ki.
A The Corporation csoport (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektje – melyet az Egyszerű Többség című kiállításon nemrégiben a Műcsarnokban mutattak be – azon alapult, hogy az épületet templommá alakították. Az Úrhajó projektjének alapkoncepciója az volt, hogy modern templomként tekintettek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálták. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.
Mint a Mindennapi korábban megírta, a nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.

„Abból az egyszerű elképzelésből indulunk ki, hogy a képzőművészet alapvetően talán mégsem deszakralizálódott, illetve nem kell feltétlenül kivonni belőle a szakralitást, hiszen a művészet képes feltenni sokak számára olyan kérdéseket, amik a közösséget és vele együtt a kultúrát valamiféle helyes irányba fejleszthetik. A templomon kívül a gyülekezet bárhol lehet, ahol kialakul az a szellemi közeg, amiben feltevődnek olyan kérdések, amik mentén az ember jó irányba sodródik, magának identitást, célokat és legfontosabbként: barátokat talál. (...) A „templomosítás" során – amellett, hogy az apszist, azaz a „szentélyt" keletre tájolnánk – a Műcsarnok tereinek megfelelő pontjain a templomok fontos és tipikus tárgyi tartozékainak átiratát installálnánk, mint szenteltvíztartó, gyóntatószék, szószék, orgona, oltár, persely" – így a csapat a projektről.
mi
Felszáll az Úrhajó: The Corporation néven alkotó művészcsapat a Műcsarnokban rendezett kiállításának záróakkordjaként elektronikus partyt rendez Nagyszombaton. Így vinnék el az Igét a fiataloknak. Az alkotók szerint az egész estés techno party audiovizuális performanszként továbbviszi azt a szakrális tartalmat, amit az Úrhajó nevű kiállításukkal is képviselnek, ami érdekes összefüggésben áll az ünneppel. A kiállítás az Egyszerű többség elnevezésű, a Műcsarnokban rendezett alkotóműhely keretein belül valósul meg, ahol a kortárs képzőművészek kisebb csoportokba (pontosan tizenöt) szerveződve mutatják be munkáikat.
A The Corporation (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektjének alapkoncepciója az, hogy modern templomként tekintenek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálják. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.
A nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.
Templom a Műcsarnok
Ahogy elindulunk „templomi” sétánkra, mindjárt a bejáratnál két vízszintesen fekvő hatalmas monitorral találkozunk, melynek kijelzőjén szenteltvíztartót láthatunk, amely így virtuálisan elénk vetíti egy megszokott templom hangulatát: bevezet a futurisztikus kereszténységbe, melynek alapgondolata az időtlen érték.

A következő helyiségben acélmerevítőkből készült gyóntatófülkét láthatunk. A hatalmas térben otthonosan berendezett sarok betölti szerepét: gyónhatunk, ha éppen így kívánja lelkiismeretünk. Úgy észleljük, a mű megpróbálja lebontani az évszázadok alatt épített falat, amely a pap, és a gyónni vágyó hívet elválasztja egymástól, és ami miatt sokszor Isten sem kerül bele a párbeszédbe. Itt viszont nincsenek elválasztó rácsok, súlyos faszerkezetek, nincs félhomály, magasabb rendű pap. A gyóntatófülke kellemes hangulatot sugall, megjeleníti a célt, melynek lényege a lelki szabadság. A fejünk felett lévő átértelmezett „exit” táblán két egymással szemben térdelő fél mutatja a gyónás alapállapotát.
Ahogyan tovább haladunk formabontó pulpitussal találkozunk. Alumínium tartóelemekből készült interaktív szószék ez, amely fémes hangot hallatva emelkedik a közönség feje fölé, onnan hirdetve az igét a formáció tagjai által. Apropó, a pap neon zöld gallérú katolikus uniformist visel, miközben elektronikus zenét játszik, a Bibliából felolvas, majd kérésre áldást is ad. Láthatunk még perselyt, füstölőtartót, a falba állított dobócsillag pedig oltárként funkcionál, rajta csak ennyi áll: Légy igaz!
Az Úrhajó kiállítás próbálja megújítani az Istenről, a kereszténységről kialakult képet, nem éppen mindennapi eszközökkel. Megjeleníti a gondolatot, hogy egy űrrakéta képes kirepíteni a horizontális térből, és az ég felé mutatva Istent célozza meg. A techno kultúra a fiatalok számára sokkal érthetőbb nyelv, mint ahogyan az eddig megszokott vallási formák kommunikáltak, ezáltal remélhetjük, hogy az üzenet több emberhez eljut.
Molnár Péter
eredeti környezetben itt olvasható


Egyszerű Többség // No One Belongs Here More Than You
Fiatal művészcsoportok együttműködése
Műcsarnok, 2011. március 26 – április 23.
Kiállító művészcsoportok:
Asztaltársaság / Besorolás Alatt / Csoport / D1618 / Kitchen Budapest / Laci & Balázs / Plágium 2000 / SZ.A.F. / Szentirmai Tamás + Vági János + Szakács István /
Szövetség ’39 /The Corporation / The Randomroutines / Tehnica Schweiz & Katarina Šević / Újirány Csoport / 1000%
Kurátorok: Csizek Petra, Döme Gábor
Az egyszerű többség elvén alapuló döntési folyamat egy demokratikusan működő közösséget feltételez. A közösség számára létfontosságú az összetartozás, míg a benne szerepet vállaló egyén számára a szabadság. Az együttgondolkozás, a közösen eltöltött idő, egymás kölcsönös inspirálása, a válságok és viták – mind lényegi elemei egy közös alkotófolyamatnak. Vajon mennyire jellemző ez a fajta együttműködés a kortárs magyar művészeti színtérre? Mennyire közösek a célok, és az alkotómunka során hogyan alakulnak az egyéni ötletek? Vajon a gyakorlatban is megvalósulhat-e egy működő közösség, vagy a közösség iránti vágy önmagában még nem elég a megvalósításához és működtetéséhez?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiállítás, miközben olyan fiatalokból álló művészcsoportoknak teremt bemutatkozási lehetőséget, akik számára az alkotási folyamat alapja a közös gondolkodás és a kollektív munka. A kiállítás magyar és angol címe a közösségi lét legalább két olvasatát kínálja: a többség vagy az egyén nézőpontjából. Az egyszerű többség az említett döntési mechanizmus jellegzetességei mellett az egyén és a közösség feszültségeit is hordozza: az egységnek ára van, olykor épp a szabadság, ezért a közös alkotás az egyéni szabadságok folyamatos újragondolására is késztet. A No One Belongs Here More Than You* arra a közös munka során minduntalan feltámadó kételyre igyekszik reflektálni, amely nyugtalanító módon az egyén szerepét, jelenlétének szükségességét kérdőjelezi meg.
A Műcsarnok terei ez alkalommal kettős funkciót látnak majd el: a kiállítótér hagyományos szerepében is megjelenik, de a művek bemutatása mellett munka- és közösségi térként is működik, ahol alkotófolyamatok tárulnak fel, konfliktusok válnak láthatóvá, sokszerű egységben. Az egymáshoz lazán kapcsolódó, különféle műfajokat érintő, hetente megrendezendő események a csoportok közreműködésével jönnek létre. Az egyhónapos fesztiválon tematikus beszélgetések, színházi előadások, koncertek, filmvetítések, performanszok és bulik is várják az érdeklődőket.
* Idézet Miranda Julytól