Kéretik újraértékelni!

Kedves munkámban eddig hívő és azt szerető emberek!

Tisztelettel, munkámmal kapcsolatban óvatosságra intelek bennetek! Arra kérlek mindnyájatokat, hogy legyetek szívesek újraértékelni az azzal kapcsolatos összes véleményeteket, elképzelésetek! Bár teljes mértékben bízom benne, hogy múltbéli kapcsolatunk józan és megfontolt értékítéleteteken alapul, de kötelességem mindenkit megkérni, hogy vizsgálja meg önmaga és munkám kapcsolatát és ennek tükrében helyezzen abba újabb bizalmat, amennyiben pozitív a végeredmény. Erre azért van szükség, mert diplomamunkámmal elnyert MAOE diplomadíj óta egyetlen díjat, ösztöndíjat és alkotói támogatást sem sikerült kivívnom magamnak Magyarországon. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem vagyok egy nagy pályázó. Mindig mindent önerőből oldottam meg. Bár a pályázatok könnyítettek volna a megvalósuláson, egy tervem sem hiúsult meg csak azért, mert nem kaptam rá semmilyen támogatást. Mindig úgy gondoltam ezekre a lehetőségekre, mint szakmai elismerésekre. Olyan kuratóriumok ítélik meg, akik a szakmaiság letéteményesei bizonyos szempontból. Sajnos ezek a kuratóriumok nem adnak fiatal művészeknek elismerést, csak pénzzel karöltve. Ha lehetne én a jelentkezési lapon az összeg alatt és azt üresen hagyva a vállveregetés rubrikát ikszelném be, de ez nem így működik. Gondolom mások nem feltétlen így gondolnak ezekre az ösztöndíjakra, de én inkább a szakmai elismerés egy formájának tekintem ezeket, mint anyagi forrásnak. Éppen ezért kérlek bennetek, hogy vizsgáljátok meg magatokban hozzám fűződő viszonyotokat és ha az kiállja ezt a próbát akkor nagyon boldog maradok.
Most úgy gondolom, a jövőben is pályázni fogok. Ha eddig így viszonyultam ehhez a rendszerhez, akkor ennyi kudarctól sem fog megváltozni véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire szokatlan, furcsa, a kánonnal ellenkező amit csinálok és hogy a kuratóriumok milyen gyanakodással néznek rá. Több bátorságot Hölgyek, Urak!

Béke Veletek!