a Knoll Galériás szimpóziunról-mindennapi.hu

A művészi formáció a keresztény és a profán világhoz egyaránt szól

Trendi szószékek

Ma este a budapesti Knoll Galériában a Magaslesek című kortárs képzőművészeti kiállításhoz szimpózium csatlakozik, melynek középpontjában a szószék áll.

A budapesti Knoll Galériához a Magaslesek című kortárs képzőművészeti kiállításhoz ma szimpózium csatlakozik, mely többek között a szószékkel, az emelvénnyel foglalkozik. A szimpózium a The Corporation csoport Úrhajó projektjéhez kapcsolódó prezentációval zárul, amely az emelvény (szószék) vallási-spirituális funkcióját emeli ki.

A The Corporation csoport (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektje – melyet az Egyszerű Többség című kiállításon nemrégiben a Műcsarnokban mutattak be – azon alapult, hogy az épületet templommá alakították. Az Úrhajó projektjének alapkoncepciója az volt, hogy modern templomként tekintettek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálták. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.

Mint a Mindennapi korábban megírta, a nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.

Az Úrhajó projekt szószéke

„Abból az egyszerű elképzelésből indulunk ki, hogy a képzőművészet alapvetően talán mégsem deszakralizálódott, illetve nem kell feltétlenül kivonni belőle a szakralitást, hiszen a művészet képes feltenni sokak számára olyan kérdéseket, amik a közösséget és vele együtt a kultúrát valamiféle helyes irányba fejleszthetik. A templomon kívül a gyülekezet bárhol lehet, ahol kialakul az a szellemi közeg, amiben feltevődnek olyan kérdések, amik mentén az ember jó irányba sodródik, magának identitást, célokat és legfontosabbként: barátokat talál. (...) A „templomosítás" során – amellett, hogy az apszist, azaz a „szentélyt" keletre tájolnánk – a Műcsarnok tereinek megfelelő pontjain a templomok fontos és tipikus tárgyi tartozékainak átiratát installálnánk, mint szenteltvíztartó, gyóntatószék, szószék, orgona, oltár, persely" – így a csapat a projektről.

mi
eredeti környezetben itt olvasható

Az Egyszerű többség kapcsán megjelent beszámolók, kritikák

Bonyolult többség/csoportok a tárna mélyén, Maria Marcos- Exindex
Egyszerű többség, Rieder Gábor- Artportal
Nulladik nap/Egyszerű többség, Vass Norbert- Prae.hu
Élménymegosztó felüle- Egyszerű többség, Götz Eszter- Kultúra.hu
Játszótér felnőtteknek, Zöldi Anna- Revizoronline
Mayer Kitti Hanna: Egyszerű több­ség — Művészeti együttmű­kö­dé­sek bemu­ta­tása a Műcsarnokban
Józsa Kitty: Egyszerű több­ség – több­ség­ben az erő?

technozsinat a mindennapin

Az Úr felé repülő Úrhajó

Nagyszombati Techno Zsinat: evangélium a fiataloknak

Felszáll az Úrhajó: The Corporation néven alkotó művészcsapat a Műcsarnokban rendezett kiállításának záróakkordjaként elektronikus partyt rendez Nagyszombaton. Így vinnék el az Igét a fiataloknak.

Az alkotók szerint az egész estés techno party audiovizuális performanszként továbbviszi azt a szakrális tartalmat, amit az Úrhajó nevű kiállításukkal is képviselnek, ami érdekes összefüggésben áll az ünneppel. A kiállítás az Egyszerű többség elnevezésű, a Műcsarnokban rendezett alkotóműhely keretein belül valósul meg, ahol a kortárs képzőművészek kisebb csoportokba (pontosan tizenöt) szerveződve mutatják be munkáikat.

A The Corporation (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektjének alapkoncepciója az, hogy modern templomként tekintenek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálják. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.

A nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.

Templom a Műcsarnok

Ahogy elindulunk „templomi” sétánkra, mindjárt a bejáratnál két vízszintesen fekvő hatalmas monitorral találkozunk, melynek kijelzőjén szenteltvíztartót láthatunk, amely így virtuálisan elénk vetíti egy megszokott templom hangulatát: bevezet a futurisztikus kereszténységbe, melynek alapgondolata az időtlen érték.

Szószék az Úrhajóban

A következő helyiségben acélmerevítőkből készült gyóntatófülkét láthatunk. A hatalmas térben otthonosan berendezett sarok betölti szerepét: gyónhatunk, ha éppen így kívánja lelkiismeretünk. Úgy észleljük, a mű megpróbálja lebontani az évszázadok alatt épített falat, amely a pap, és a gyónni vágyó hívet elválasztja egymástól, és ami miatt sokszor Isten sem kerül bele a párbeszédbe. Itt viszont nincsenek elválasztó rácsok, súlyos faszerkezetek, nincs félhomály, magasabb rendű pap. A gyóntatófülke kellemes hangulatot sugall, megjeleníti a célt, melynek lényege a lelki szabadság. A fejünk felett lévő átértelmezett „exit” táblán két egymással szemben térdelő fél mutatja a gyónás alapállapotát.

Ahogyan tovább haladunk formabontó pulpitussal találkozunk. Alumínium tartóelemekből készült interaktív szószék ez, amely fémes hangot hallatva emelkedik a közönség feje fölé, onnan hirdetve az igét a formáció tagjai által. Apropó, a pap neon zöld gallérú katolikus uniformist visel, miközben elektronikus zenét játszik, a Bibliából felolvas, majd kérésre áldást is ad. Láthatunk még perselyt, füstölőtartót, a falba állított dobócsillag pedig oltárként funkcionál, rajta csak ennyi áll: Légy igaz!

Az Úrhajó kiállítás próbálja megújítani az Istenről, a kereszténységről kialakult képet, nem éppen mindennapi eszközökkel. Megjeleníti a gondolatot, hogy egy űrrakéta képes kirepíteni a horizontális térből, és az ég felé mutatva Istent célozza meg. A techno kultúra a fiatalok számára sokkal érthetőbb nyelv, mint ahogyan az eddig megszokott vallási formák kommunikáltak, ezáltal remélhetjük, hogy az üzenet több emberhez eljut.

Molnár Péter

eredeti környezetben itt olvasható

Alak és történet

Nemes Z. Márió írása Az Üveghegyen innen című kiállításról.
Új művészet, 2010.november, XXI. évfolyam, 11. szám, 20- 21. oldal

Meghökkentő mesék

Az acb Galéria szezonnyitó csoportos kiállítása a kollektív hallucináció élményét nyújtja nézőinek. A groteszk iróniával teli vásznak készítői valamennyien rutinos időutazók.

Mindenütt a jövő retrója, vagy éppen fordítva, a historizáló múlt hever darabokban, mint Kis Róka Csaba romantikus horror jeleneteinek szereplői. Karácsonyi László zománcfestékkel készít űrbéli szentképeket az asztronauták lelki üdvéért, Szenteleki Gábor szürreális barokk piktúrája legális tudatmódosítóként fogyasztható, Kósa János nosztalgikus pannói pedig meggyőzően demonstrálják, hogy a Kádár-korszak valamennyi furcsasága földönkívüli beavatkozás eredménye volt. Mesékre minden felnőttnek szüksége van, és e tárlat bőven szolgál ilyesmivel. Képzeletbeli utazásunk során még csak nem is kell megkerülnünk az Üveghegyet, elég, ha eljutunk egy Király utcai kereskedelmi galéria meglepetésekkel teli falai közé.
GYŐRFFY LÁSZLÓ (Figyelő)

Földes András az acb vip megnyitóján

Írás ITT olvasható.

A gombákat termő fiú

Kiállítás groteszk alakok és témák egy sajátos, legbelső univerzumból

A kortárs festészet képes valóban értelmezhető képeket alkotni, ne tekintsünk hát rá idegenként – ez is lehetne az acb Kortárs Művészeti Galériában látható tárlat mottója. Sarki róka a Holdon, halat cipelő zöld lény, egy férfi mellkasából kinőtt erdei gombák és más groteszk témák: Sárvári Zita, a galéria munkatársa vezetett körbe bennünket az érdekes világban.



A kiállítás hét festőművész tizenhét, az ábrázolt alakok és a stílus terén is eltérő alkotását mutatja be: a fiatal generáció mellett két, náluk idősebb mester is kiállított a tárlaton, amelynek mozgatórugója a társadalmi jelenségekkel szembeni irónia, kritika, illetve a magánmitologikus témaválasztás – vagyis az alkotó fantáziájában megszülető lények, avagy a valóság elemeinek sajátos nézőpontú ábrázolása – mondta lapunknak Sárvári Zita. „A tárlat koncepciója az volt, hogy a kortárs magyar festők olyan műveit állítsák ki, amelyek valamiféle személyes hangvételről árulkodnak”. A visszavonulás, amely elzárkózásnak tűnik, de valójában erős társadalomkritikát takar, központi szervezőerő. A kurátor elmondta: az összes kép hagyományos műfajú – tehát festmény –, ám a művészek az anyaghasználat terén újítottak. Zománcfesték a vásznon, vagy olaj a merített papíron, sőt egy régi, értéktelen újrafestett kép is szerepel itt.

Sárvári Zita kiemelte Szűcs Levente képeit, a Cipekedő lényt és a Nagy szörnyet, amelyek a végletekig leegyszerűsített, szinte gyermeki ábrázolásmódjukkal csendes bájt sugároznak. „Király Gábor művei, amelyek merített papírra festett élénk színeikkel, bánatosan, szinte esetlenül ácsorgó figuráikkal Gauguin alkotásait juttatják a látogató eszébe. Szenteleki Gábortól most majdhogynem klasszikus szépségű festmények szerepelnek, az Egyet ide, egyet oda című kép – groteszk témája ellenére, hiszen egy férfi mellkasán növő gombákat szüretel a másik alak – csaknem Caravaggio stílusát idézi, éles fény-árnyék hatásokkal és a szinte fényképminőségű ábrázolással” – mondta Sárvári Zita. Másik képén, az Elszántan termő fiún szintén gombák szerepelnek: a kurátor elárulta, hogy a festő egy szürreális álom után – amelyben lábszárán erdei gombák nőttek ki – döntött úgy, hogy ezt meg kell festenie.

Karácsonyi László a bizánci ikonfestészetből merített Maryonaut című képéhez, amelyben egy ikonszerű Szűz Mária-alak tekint le ránk – az űrhajósok szkafanderében. Az űrutazás más képein is megjelenik, az On the Moon címűn egy űrhajós sarki rókát sétáltat égi kísérőnk felszínén…Roskó Gábor az ismert szocreál kép, a Levél a frontról című festmény egy példányát a lomok közül mentette ki évekkel ezelőtt, most pedig néhány alakkal – gömb alakú manó, tükörtojás – kiegészítette, mondta Sárvári Zita; hasonló kifigurázása a korszaknak a Művház című Kósa János-kép, amelyen egy beatzenekar koncertjét láthatjuk, előttük a transzparens: Éljen november 7! Kis Róka Csabától a Vitalitás pedig önmaga iróniája: címével ellentétben valamiféle apokaliptikus jelenetet ábrázol.

Zsiray-Rummer Zoltán, Magyar Hírlap online (2010. 09.14.)