2011. június 25., szombat
2011. június 8., szerda
a Knoll Galériás szimpóziunról-mindennapi.hu
A művészi formáció a keresztény és a profán világhoz egyaránt szól
Trendi szószékek

A budapesti Knoll Galériához a Magaslesek című kortárs képzőművészeti kiállításhoz ma szimpózium csatlakozik, mely többek között a szószékkel, az emelvénnyel foglalkozik. A szimpózium a The Corporation csoport Úrhajó projektjéhez kapcsolódó prezentációval zárul, amely az emelvény (szószék) vallási-spirituális funkcióját emeli ki.
A The Corporation csoport (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektje – melyet az Egyszerű Többség című kiállításon nemrégiben a Műcsarnokban mutattak be – azon alapult, hogy az épületet templommá alakították. Az Úrhajó projektjének alapkoncepciója az volt, hogy modern templomként tekintettek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálták. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.
Mint a Mindennapi korábban megírta, a nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.

Az Úrhajó projekt szószéke
„Abból az egyszerű elképzelésből indulunk ki, hogy a képzőművészet alapvetően talán mégsem deszakralizálódott, illetve nem kell feltétlenül kivonni belőle a szakralitást, hiszen a művészet képes feltenni sokak számára olyan kérdéseket, amik a közösséget és vele együtt a kultúrát valamiféle helyes irányba fejleszthetik. A templomon kívül a gyülekezet bárhol lehet, ahol kialakul az a szellemi közeg, amiben feltevődnek olyan kérdések, amik mentén az ember jó irányba sodródik, magának identitást, célokat és legfontosabbként: barátokat talál. (...) A „templomosítás" során – amellett, hogy az apszist, azaz a „szentélyt" keletre tájolnánk – a Műcsarnok tereinek megfelelő pontjain a templomok fontos és tipikus tárgyi tartozékainak átiratát installálnánk, mint szenteltvíztartó, gyóntatószék, szószék, orgona, oltár, persely" – így a csapat a projektről.
mieredeti környezetben itt olvasható
2011. június 5., vasárnap
2011. június 2., csütörtök
2011. május 12., csütörtök
2011. május 4., szerda
2011. május 1., vasárnap
Az Egyszerű többség kapcsán megjelent beszámolók, kritikák
Egyszerű többség, Rieder Gábor- Artportal
Nulladik nap/Egyszerű többség, Vass Norbert- Prae.hu
Élménymegosztó felüle- Egyszerű többség, Götz Eszter- Kultúra.hu
Játszótér felnőtteknek, Zöldi Anna- Revizoronline
Mayer Kitti Hanna: Egyszerű többség — Művészeti együttműködések bemutatása a Műcsarnokban
Józsa Kitty: Egyszerű többség – többségben az erő?
2011. április 23., szombat
technozsinat a mindennapin
Az Úr felé repülő Úrhajó
Nagyszombati Techno Zsinat: evangélium a fiataloknak

Az alkotók szerint az egész estés techno party audiovizuális performanszként továbbviszi azt a szakrális tartalmat, amit az Úrhajó nevű kiállításukkal is képviselnek, ami érdekes összefüggésben áll az ünneppel. A kiállítás az Egyszerű többség elnevezésű, a Műcsarnokban rendezett alkotóműhely keretein belül valósul meg, ahol a kortárs képzőművészek kisebb csoportokba (pontosan tizenöt) szerveződve mutatják be munkáikat.
A The Corporation (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektjének alapkoncepciója az, hogy modern templomként tekintenek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálják. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.
A nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.
Templom a Műcsarnok
Ahogy elindulunk „templomi” sétánkra, mindjárt a bejáratnál két vízszintesen fekvő hatalmas monitorral találkozunk, melynek kijelzőjén szenteltvíztartót láthatunk, amely így virtuálisan elénk vetíti egy megszokott templom hangulatát: bevezet a futurisztikus kereszténységbe, melynek alapgondolata az időtlen érték.

Szószék az Úrhajóban
A következő helyiségben acélmerevítőkből készült gyóntatófülkét láthatunk. A hatalmas térben otthonosan berendezett sarok betölti szerepét: gyónhatunk, ha éppen így kívánja lelkiismeretünk. Úgy észleljük, a mű megpróbálja lebontani az évszázadok alatt épített falat, amely a pap, és a gyónni vágyó hívet elválasztja egymástól, és ami miatt sokszor Isten sem kerül bele a párbeszédbe. Itt viszont nincsenek elválasztó rácsok, súlyos faszerkezetek, nincs félhomály, magasabb rendű pap. A gyóntatófülke kellemes hangulatot sugall, megjeleníti a célt, melynek lényege a lelki szabadság. A fejünk felett lévő átértelmezett „exit” táblán két egymással szemben térdelő fél mutatja a gyónás alapállapotát.
Ahogyan tovább haladunk formabontó pulpitussal találkozunk. Alumínium tartóelemekből készült interaktív szószék ez, amely fémes hangot hallatva emelkedik a közönség feje fölé, onnan hirdetve az igét a formáció tagjai által. Apropó, a pap neon zöld gallérú katolikus uniformist visel, miközben elektronikus zenét játszik, a Bibliából felolvas, majd kérésre áldást is ad. Láthatunk még perselyt, füstölőtartót, a falba állított dobócsillag pedig oltárként funkcionál, rajta csak ennyi áll: Légy igaz!
Az Úrhajó kiállítás próbálja megújítani az Istenről, a kereszténységről kialakult képet, nem éppen mindennapi eszközökkel. Megjeleníti a gondolatot, hogy egy űrrakéta képes kirepíteni a horizontális térből, és az ég felé mutatva Istent célozza meg. A techno kultúra a fiatalok számára sokkal érthetőbb nyelv, mint ahogyan az eddig megszokott vallási formák kommunikáltak, ezáltal remélhetjük, hogy az üzenet több emberhez eljut.
Molnár Péter
eredeti környezetben itt olvasható
2011. április 21., csütörtök
Techno Zsinat

TECHNO ZSINAT
2011. április 23., szombat 20.00, Műcsarnok
[ A The Corporation "Úrhajó" projektjéhez kapcsolódó audio-vizuális performance, az Egyszerű Többség c. kiállítás finisszázsa.
Az est főbb stíluselemei: minimal, glitch, techno, industrial, hardcore, psy. ]
›› ELŐZETES ‹‹
Előadók:
dAV
SWAT akciócsoport: "nyitány" / swat-art.hu
GymnaZion: "Prototípus 2.0" / soundcloud.com/gymnazion
Bloatfield (S) / bloatfield.com
Idealisten / idealisten.org
.page.: "[SZELAH]" / gergelyatom.com
Hosszu (Aurafood) / myspace.com/aurafood
Dj Laminál: "atmosphericminimaltechno"
A helyszín befogadóképessége 300 fő, beengedés: 19.30-tól!
Belépő: 500 Ft
thecorporation.hu
2011. április 17., vasárnap
2011. március 26., szombat
Egyszerű Többség

Egyszerű Többség // No One Belongs Here More Than You
Fiatal művészcsoportok együttműködése
Műcsarnok, 2011. március 26 – április 23.
Kiállító művészcsoportok:
Asztaltársaság / Besorolás Alatt / Csoport / D1618 / Kitchen Budapest / Laci & Balázs / Plágium 2000 / SZ.A.F. / Szentirmai Tamás + Vági János + Szakács István /
Szövetség ’39 /The Corporation / The Randomroutines / Tehnica Schweiz & Katarina Šević / Újirány Csoport / 1000%
Kurátorok: Csizek Petra, Döme Gábor
Az egyszerű többség elvén alapuló döntési folyamat egy demokratikusan működő közösséget feltételez. A közösség számára létfontosságú az összetartozás, míg a benne szerepet vállaló egyén számára a szabadság. Az együttgondolkozás, a közösen eltöltött idő, egymás kölcsönös inspirálása, a válságok és viták – mind lényegi elemei egy közös alkotófolyamatnak. Vajon mennyire jellemző ez a fajta együttműködés a kortárs magyar művészeti színtérre? Mennyire közösek a célok, és az alkotómunka során hogyan alakulnak az egyéni ötletek? Vajon a gyakorlatban is megvalósulhat-e egy működő közösség, vagy a közösség iránti vágy önmagában még nem elég a megvalósításához és működtetéséhez?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiállítás, miközben olyan fiatalokból álló művészcsoportoknak teremt bemutatkozási lehetőséget, akik számára az alkotási folyamat alapja a közös gondolkodás és a kollektív munka. A kiállítás magyar és angol címe a közösségi lét legalább két olvasatát kínálja: a többség vagy az egyén nézőpontjából. Az egyszerű többség az említett döntési mechanizmus jellegzetességei mellett az egyén és a közösség feszültségeit is hordozza: az egységnek ára van, olykor épp a szabadság, ezért a közös alkotás az egyéni szabadságok folyamatos újragondolására is késztet. A No One Belongs Here More Than You* arra a közös munka során minduntalan feltámadó kételyre igyekszik reflektálni, amely nyugtalanító módon az egyén szerepét, jelenlétének szükségességét kérdőjelezi meg.
A Műcsarnok terei ez alkalommal kettős funkciót látnak majd el: a kiállítótér hagyományos szerepében is megjelenik, de a művek bemutatása mellett munka- és közösségi térként is működik, ahol alkotófolyamatok tárulnak fel, konfliktusok válnak láthatóvá, sokszerű egységben. Az egymáshoz lazán kapcsolódó, különféle műfajokat érintő, hetente megrendezendő események a csoportok közreműködésével jönnek létre. Az egyhónapos fesztiválon tematikus beszélgetések, színházi előadások, koncertek, filmvetítések, performanszok és bulik is várják az érdeklődőket.
* Idézet Miranda Julytól
2011. március 11., péntek
2011. március 4., péntek
2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
2011. február 26., szombat
Pompidou>>>>Nouveau Festival
Galerie Daniel Templon>>>>Philip Pearlstein, James Casebere
Musée Eugen Delacroix
Galerie Perrotin>>>>>Daniel Firman, Bernard Frize
Galerie Polaris>>>>>Bart Baele
Fondation Rustin