Asztal című munkánk a “Hungarica” című kiállításra készült, a Knoll Galéria felkérésére. A kiállítás részben Ausztria és Magyarország jelenlegi viszonyát vizsgálja a képzőművészet eszközeivel és nyelvén.
Koncepciónk a hétköznapi sztereotípiák mentén fogalmazódott meg. Abból a populáris vélekedésből indultunk ki, hogy az osztrákok precízebbek, fegyelmezettebbek, igényesebbek az elvégzett munkájukban, mint magyar szomszédaik. Bár a valóság ezt nem feltétlenül támasztja alá, mégis, ez a feltevés olyan mértékben beszivárgott a közgondolkodásba, hogy még a magyarok is eképpen vélekednek.
A jelenség vizsgálatára felkértünk egy-egy átlagosként leírható magyar és osztrák asztalost, hogy készítse el egy asztal két felét, amelyek a két országot elválasztó közös határ rajzolatában illeszkednek egymáshoz. Mindkét asztalos szigorúan csak a saját országának megfelelő asztalterületről tudhatott, amit pontos tervrajz alapján kellett elkészítenie, az anyaghasználat és a kivitelezés módjának tetszőleges megválasztásával.
A két tárgy végül a Knoll Galéria kiállításán találkozott, ahol a határvonalat jelképező vonal mentén egymáshoz lettek illesztve. Bár pontosan mérhető, hogy ki milyen mértékben tért el a tervektől a kiállított műben ezt nem közöljük, így csak a szemlélő sztereotípiái által fogalmazódik meg az esetleges pontatlanság oka vagy felelőse. A műtárgy valójában csak okot szolgáltat az előítéletek vizsgálatára. Visszahat a szemlélőre és arra készteti, hogy konfrontálódjon saját beidegződéseivel.
Koncepciónk a hétköznapi sztereotípiák mentén fogalmazódott meg. Abból a populáris vélekedésből indultunk ki, hogy az osztrákok precízebbek, fegyelmezettebbek, igényesebbek az elvégzett munkájukban, mint magyar szomszédaik. Bár a valóság ezt nem feltétlenül támasztja alá, mégis, ez a feltevés olyan mértékben beszivárgott a közgondolkodásba, hogy még a magyarok is eképpen vélekednek.
A jelenség vizsgálatára felkértünk egy-egy átlagosként leírható magyar és osztrák asztalost, hogy készítse el egy asztal két felét, amelyek a két országot elválasztó közös határ rajzolatában illeszkednek egymáshoz. Mindkét asztalos szigorúan csak a saját országának megfelelő asztalterületről tudhatott, amit pontos tervrajz alapján kellett elkészítenie, az anyaghasználat és a kivitelezés módjának tetszőleges megválasztásával.
A két tárgy végül a Knoll Galéria kiállításán találkozott, ahol a határvonalat jelképező vonal mentén egymáshoz lettek illesztve. Bár pontosan mérhető, hogy ki milyen mértékben tért el a tervektől a kiállított műben ezt nem közöljük, így csak a szemlélő sztereotípiái által fogalmazódik meg az esetleges pontatlanság oka vagy felelőse. A műtárgy valójában csak okot szolgáltat az előítéletek vizsgálatára. Visszahat a szemlélőre és arra készteti, hogy konfrontálódjon saját beidegződéseivel.