Az Úr felé repülő Úrhajó
Nagyszombati Techno Zsinat: evangélium a fiataloknak
Felszáll az Úrhajó: The Corporation néven alkotó művészcsapat a Műcsarnokban rendezett kiállításának záróakkordjaként elektronikus partyt rendez Nagyszombaton. Így vinnék el az Igét a fiataloknak. Az alkotók szerint az egész estés techno party audiovizuális performanszként továbbviszi azt a szakrális tartalmat, amit az Úrhajó nevű kiállításukkal is képviselnek, ami érdekes összefüggésben áll az ünneppel. A kiállítás az Egyszerű többség elnevezésű, a Műcsarnokban rendezett alkotóműhely keretein belül valósul meg, ahol a kortárs képzőművészek kisebb csoportokba (pontosan tizenöt) szerveződve mutatják be munkáikat.
A The Corporation (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) Úrhajó projektjének alapkoncepciója az, hogy modern templomként tekintenek a Műcsarnokra, majd azt tipikus templomi tartozékokkal installálják. Céljuk, hogy a látogatókat egy isteni párbeszédbe vezessék, munkáikkal a szakrális gondolkodást inspirálják. Az alkotások szakítanak a régi formákkal, újraértelmezik a sokak számára megkövesedett vallásos dogmákat képviselő „templomi díszleteket”.
A nem titkolt kritikai éllel munkálkodó formáció mind a kereszténység, mind pedig a profán világ felé szól. Véleményük szerint a művészetet nem kell deszakralizálni, éppen ellenkezőleg: a művészet széles körben képes lehet bemutatni Istent. A művészet képes feltenni olyan kínos kérdéseket, melyeket sokan elhallgatnak, vagy pusztán a megszokott állandóságba taszítanak.
Templom a Műcsarnok
Ahogy elindulunk „templomi” sétánkra, mindjárt a bejáratnál két vízszintesen fekvő hatalmas monitorral találkozunk, melynek kijelzőjén szenteltvíztartót láthatunk, amely így virtuálisan elénk vetíti egy megszokott templom hangulatát: bevezet a futurisztikus kereszténységbe, melynek alapgondolata az időtlen érték.
Szószék az Úrhajóban
A következő helyiségben acélmerevítőkből készült gyóntatófülkét láthatunk. A hatalmas térben otthonosan berendezett sarok betölti szerepét: gyónhatunk, ha éppen így kívánja lelkiismeretünk. Úgy észleljük, a mű megpróbálja lebontani az évszázadok alatt épített falat, amely a pap, és a gyónni vágyó hívet elválasztja egymástól, és ami miatt sokszor Isten sem kerül bele a párbeszédbe. Itt viszont nincsenek elválasztó rácsok, súlyos faszerkezetek, nincs félhomály, magasabb rendű pap. A gyóntatófülke kellemes hangulatot sugall, megjeleníti a célt, melynek lényege a lelki szabadság. A fejünk felett lévő átértelmezett „exit” táblán két egymással szemben térdelő fél mutatja a gyónás alapállapotát.
Ahogyan tovább haladunk formabontó pulpitussal találkozunk. Alumínium tartóelemekből készült interaktív szószék ez, amely fémes hangot hallatva emelkedik a közönség feje fölé, onnan hirdetve az igét a formáció tagjai által. Apropó, a pap neon zöld gallérú katolikus uniformist visel, miközben elektronikus zenét játszik, a Bibliából felolvas, majd kérésre áldást is ad. Láthatunk még perselyt, füstölőtartót, a falba állított dobócsillag pedig oltárként funkcionál, rajta csak ennyi áll: Légy igaz!
Az Úrhajó kiállítás próbálja megújítani az Istenről, a kereszténységről kialakult képet, nem éppen mindennapi eszközökkel. Megjeleníti a gondolatot, hogy egy űrrakéta képes kirepíteni a horizontális térből, és az ég felé mutatva Istent célozza meg. A techno kultúra a fiatalok számára sokkal érthetőbb nyelv, mint ahogyan az eddig megszokott vallási formák kommunikáltak, ezáltal remélhetjük, hogy az üzenet több emberhez eljut.
Molnár Péter
eredeti környezetben itt olvasható
