Végre egy levél ami úgy kezdődik, hogy örömmel értesítünk...
Komolyan, jó érzés.
2009. november 18., szerda
2009. november 14., szombat
Hungarikonok
HUNGARIKONOK - Kárpáti Tamás szubjekt-gyűjteménye
Kárpáti Tamás több évtizedes kulturális- és sportújságírói ténykedése során riportok, barátságok, könyvek "melléktermékeként" egyedülálló gyűjteményre tett szert, mely különböző művészek olyan személyes tárgyait tartalmazza, mint például Barcsay ecsete, Faludy botja, Tandori sapkája, Örkény zsebórája, Karinthy írógépe, Makk Károly rendezői széke, Aba-Novák pipája, Mándy Iván fakése és mások különböző relikviái.
A muzeális tárgyak már önmagukban is igazi ritkaságok, ám Kárpáti Tamás merész ötlettől vezérelve életet lehelt a holt tárgyakba. Kortárs képzőművészeket kért fel, hogy gondolják tovább a relikviákat, s megidézve egykori tulajdonosukat készítsenek belőlük képzőművészeti alkotásokat. Így jöttek létre a "szubjektek", izgalmas, duplán egyedi műtárgyak, melyek egyszerre állítanak emléket a tárgy egykori tulajdonosának, és a kortárs képzőművészetnek. A múlt nagy mesterei előtt tisztelegnek korunk művészei. Az elkészült művek olyan mesterek keze munkáját dicséri, mint például Nádler István, Szemethy Imre, Pauer Gyula, EF Zámbó István, Kentaur, Szotyori László, Tettamanti Béla, Radák Eszter, Barabás Márton.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható kiállítás anyaga egy válogatás a teljes gyűjteményből, az itt látható tárgyak elsősorban irodalmi kötődésűek, de természetesen más érdekességek is láthatók lesznek olyanok, mint a Jiři Menzel pulóverjéből készült alkotás vagy a Rubik Ernő bűvös kockáját magába foglaló szobor.
Köszöntőt mond: Hegedűs D. Géza, Szőcs Géza és Ungvári Tamás
Közreműködnek: Bródy János és Kézdy György
A gyűjteménybe készült munkám megtekinthető: ITT
2009. november 11., szerda
Kéretik újraértékelni!
Kedves munkámban eddig hívő és azt szerető emberek!
Tisztelettel, munkámmal kapcsolatban óvatosságra intelek bennetek! Arra kérlek mindnyájatokat, hogy legyetek szívesek újraértékelni az azzal kapcsolatos összes véleményeteket, elképzelésetek! Bár teljes mértékben bízom benne, hogy múltbéli kapcsolatunk józan és megfontolt értékítéleteteken alapul, de kötelességem mindenkit megkérni, hogy vizsgálja meg önmaga és munkám kapcsolatát és ennek tükrében helyezzen abba újabb bizalmat, amennyiben pozitív a végeredmény. Erre azért van szükség, mert diplomamunkámmal elnyert MAOE diplomadíj óta egyetlen díjat, ösztöndíjat és alkotói támogatást sem sikerült kivívnom magamnak Magyarországon. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem vagyok egy nagy pályázó. Mindig mindent önerőből oldottam meg. Bár a pályázatok könnyítettek volna a megvalósuláson, egy tervem sem hiúsult meg csak azért, mert nem kaptam rá semmilyen támogatást. Mindig úgy gondoltam ezekre a lehetőségekre, mint szakmai elismerésekre. Olyan kuratóriumok ítélik meg, akik a szakmaiság letéteményesei bizonyos szempontból. Sajnos ezek a kuratóriumok nem adnak fiatal művészeknek elismerést, csak pénzzel karöltve. Ha lehetne én a jelentkezési lapon az összeg alatt és azt üresen hagyva a vállveregetés rubrikát ikszelném be, de ez nem így működik. Gondolom mások nem feltétlen így gondolnak ezekre az ösztöndíjakra, de én inkább a szakmai elismerés egy formájának tekintem ezeket, mint anyagi forrásnak. Éppen ezért kérlek bennetek, hogy vizsgáljátok meg magatokban hozzám fűződő viszonyotokat és ha az kiállja ezt a próbát akkor nagyon boldog maradok.
Most úgy gondolom, a jövőben is pályázni fogok. Ha eddig így viszonyultam ehhez a rendszerhez, akkor ennyi kudarctól sem fog megváltozni véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire szokatlan, furcsa, a kánonnal ellenkező amit csinálok és hogy a kuratóriumok milyen gyanakodással néznek rá. Több bátorságot Hölgyek, Urak!
Béke Veletek!
Tisztelettel, munkámmal kapcsolatban óvatosságra intelek bennetek! Arra kérlek mindnyájatokat, hogy legyetek szívesek újraértékelni az azzal kapcsolatos összes véleményeteket, elképzelésetek! Bár teljes mértékben bízom benne, hogy múltbéli kapcsolatunk józan és megfontolt értékítéleteteken alapul, de kötelességem mindenkit megkérni, hogy vizsgálja meg önmaga és munkám kapcsolatát és ennek tükrében helyezzen abba újabb bizalmat, amennyiben pozitív a végeredmény. Erre azért van szükség, mert diplomamunkámmal elnyert MAOE diplomadíj óta egyetlen díjat, ösztöndíjat és alkotói támogatást sem sikerült kivívnom magamnak Magyarországon. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem vagyok egy nagy pályázó. Mindig mindent önerőből oldottam meg. Bár a pályázatok könnyítettek volna a megvalósuláson, egy tervem sem hiúsult meg csak azért, mert nem kaptam rá semmilyen támogatást. Mindig úgy gondoltam ezekre a lehetőségekre, mint szakmai elismerésekre. Olyan kuratóriumok ítélik meg, akik a szakmaiság letéteményesei bizonyos szempontból. Sajnos ezek a kuratóriumok nem adnak fiatal művészeknek elismerést, csak pénzzel karöltve. Ha lehetne én a jelentkezési lapon az összeg alatt és azt üresen hagyva a vállveregetés rubrikát ikszelném be, de ez nem így működik. Gondolom mások nem feltétlen így gondolnak ezekre az ösztöndíjakra, de én inkább a szakmai elismerés egy formájának tekintem ezeket, mint anyagi forrásnak. Éppen ezért kérlek bennetek, hogy vizsgáljátok meg magatokban hozzám fűződő viszonyotokat és ha az kiállja ezt a próbát akkor nagyon boldog maradok.
Most úgy gondolom, a jövőben is pályázni fogok. Ha eddig így viszonyultam ehhez a rendszerhez, akkor ennyi kudarctól sem fog megváltozni véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire szokatlan, furcsa, a kánonnal ellenkező amit csinálok és hogy a kuratóriumok milyen gyanakodással néznek rá. Több bátorságot Hölgyek, Urak!
Béke Veletek!
2009. november 10., kedd
az ígért képek
Elnézés azoktól akik várták, hogy feltegyem végre amit megígértem, de amikor ígéretet tettem, még nem tudtam, hogy a fényképek nem igazán sikerültek. Sajnos, bár többen is fotóztak, de az eredmény nem igazán kielégítő. :-) Mivel sohasem derül ki, mert a húgom fényképezőgépét aznap éjjel ellopták, feltételezem az Ő képei igazán jók voltak, de hát....
Azért nem akartam feltenni, ezeket, mert egyáltalán nem jön át rajtuk, mennyi ember és milyen jó hangulat volt valójában. Tessék hozzáképzelni!
Azért nem akartam feltenni, ezeket, mert egyáltalán nem jön át rajtuk, mennyi ember és milyen jó hangulat volt valójában. Tessék hozzáképzelni!
